Izabells.

2012-05-08 18:03:18

Oh, My Friends

 Oh, az én barátaim!


Nem is tudom, mi lenne velem nélkülük. Annyira fontosak a számomra, hogy az elmondhatatlan. Most mégis külön útra tévedünk mindannyian. Már csak pár hét, és véget ér a tanév. Ami egyenlő azzal, hogy már semmi sem fog minket egymáshoz kötni. Szeptembertől pedig mindahányan szétszéledünk. Mindegyikünk elkezdi a saját önálló élete felé vezető, nagy betűs utat. 
Ma a 6. órában Németen voltam, az osztálytársaim pedig Éneken. Óra után, nekem még 15-20 perccel tovább bent kelett maradnom, ők viszont vártak rám egy darabig, utána pedig olyan kis csiga tempóval mentek, hogy hamar utolérhettem őket. Amint a légkörükbe értem, rögtön felszabadultam, és rengeteget nevettem velük/rajtuk. Az életet jelentik nekem, és legszivesebben szétölelgetném őket. A fény a szemünkben amikor összenevetünk, a közös vicceink, amiken lehet, hogy csak mi nevetünk.. Meglehet, hogy mások számára igen közönséges is lehet, amikor hahotázva sétálunk haza, de nekünk olyan jól esik. Az életem egyre boldogabb, egyre felszabadultabb, és minden egyes velük eltöltött perc a számomra is nagyon értékes. Olyan arany, amit csak az értékelhet igazán, aki átéli. A minap például egy hatalmas esős-szeles időjárásba keveredtünk hazafelé sétálva. Elővettük a kis esernyőinket, amit ezerszer felkapott a szél, s jókat nevettünk hatalmas szerencsétlenségünkön. Az esernyőnk ugyanis csak a szél ellen védett, az összes eső pedig a nyakunkba ömlött. Mire viszont hazaértünk, már réges rég elállt az eső, és a szél is. Mi viszont jól megáztunk közben. :D
Egyébként bő fél órás a hazaút sétálva, mi mégis képesek vagyunk akár órákig is megtenni ezt a távot. Mondjuk megállunk ezerszer, a tempónk pedig picit lassú. Hülyülünk, nevetünk, ökörködünk, és néha még fontos dolgokat is megtárgyalunk ilyenkor. Viszont ami a legfontosabb, hogy minden esetben imádjuk a másikat, és kiállunk érte minden körülmények között. 
Persze nem fogunk messze iskolába járni ezután sem, de tudom, hogy mindenkit megváltoztatnak csupán apró kis dolgok is. Ahogy növünk, ahogy változik a látásmódunk, átértékelünk tetteket, dolgokat, és barátságokat. A középiskola is másképp hat emberekre. Van aki népszerű lesz, rengeteg baráttal, van aki eddig volt népszerű, és az ezutáni "szürke egéri" poszt megviseli majd, és van aki igaz, örök barátokra talál. Ezek mint változtatnak rajtunk, egyértelműen fognak. Már csak a középiskola önmaga is megannyit nyom rajtunk. Az új elvárások, a megfelelési kényszer, a tanulmányi átlagok tartása, javítása. Megannyi dolog nyom bélyeget majd ránk, és félek, hogy ez majd gondot okoz a barátságunkban. Az összeegyeztethetetlen időbeosztásunk, az új baráti körünk.
Mégis reménykedek, mert a remény az a barátom, aki majd egyszer megöl, ha valamien oknál fogva más nem végez velem. 
Az életem változáshoz érkezik, ami a gondolataimon, bejegyzéseimen is meglátszik. Megannyit "sírtam" bejegyzésekben egy bizonyos fiú miatt, és már bánom, hogy átadtam neki minden gondolatomat. Most már itt vagyok, lassan révbe érek. Rengeteget változtam, nem csak belűlről. 
Közeledik a nyár is, amit már igazán várok. Remélem, az én édes-kedves barátaimmal majd tartjuk a kapcsolatot. 
Szerencsére rengeteg baráttal rendelkezem itt is, ott is, de most kifejezetten két olyan emberről írtam, akik már az ovi óta az életem részei. Tinus, és Gabcsi. (LLL)
A legjobb barátnőm még mindig Etty, de be kell vallanom, már annyi mindent megéltem vele kapcsolatban, hogy nem érezem a veszteséget, ha különválluk. Ő ugyanis kolis lesz, Tokajban. Persze hiányozni fog, de egyre több olyan megnyilvánulása van, amiket eddig figyelembe sem vettem, de most már kifejezetten zavarnak. 


XOXO I.

Tovább »

Címkék: , , ,

2012-04-25 14:02:39

Az a fránya irigység..

 Megérkeztek a középiskolai felvételi dokumentumok. 
Már 7. éveleje óta azon dolgoztam, hogy a Nyíregyházán lévő Kölcsey Ferenc Gimnázium tanulója lehessek. Egészen addig, amíg el nem mentem a Vasvári Pár Gimnázium nyílt napjára. Az egész nap annyira jól telt. Rengeteg szimpatikus fiút láttam, és talán ez az, ami annyira oda késztet.
A felvételi megírásakor, és a jelentkezési lapok leadásakor is teljesen biztos voltam abban, hogy nekem mégis a Kölcseyt kell választanom, hisz az a nekem való, mivel kitűnő tanuló vagyok. Az utolsó pillanatban is hezitáltam, és amikor anyukám nézeteit kértem, ő egyértelműen a Kölcsey felé bíztatot. Mivel ez egy erősebb, elitebb , és több mindent elérő iskola.
Szóval tegnap megkaptam az értesítést. 
2012. szeptemberétől KÖLCSEYS DIÁK LESZEK!
Már tudtam előre, hogy felvesznek, de mégis nagyon nagyon jó volt a kezemben tartani. Mindenkinek elújságoltam újra, és elmeséltem újra meg újra. Azt akartam hogy mindenki tudja meg. A világon mindenki, és az összes ismerősöm felnézzen arra, hogy az iskolámból csak engem vettek fel ide. Többen is voltak jelentkezők, akiket ugyan mind elutasítottak. 
Ma megérkezett a Vasváris értesítés is. Ahogy olvasom a Facebook-on a kiírt örömhíreket, hogy őt - és őt is felvették, kicsit elszomorodtam... 
Nem tudom miért van bennem ez a kettősség, de még ha bennem is van, akkor se nagyon van itt választási lehetőség. Én egy erősebb, jobb, elitebb iskolába fogok járni.. Tudom tudom. De mégis kicsit húz a szívem a Vasvári felé. 
Elmesélte a barátnőm hogy ott csak 2 napos verébtábor lesz, amit Tokajban tartanak. Csekény programok, a Kölcseys, soproni 5 nappal szembeni rengeteg programmal. 
Mégis olyan szomorú lettem. Levert, elhagyatott, tehetetlen. CSak hogy saját magamat spanoljam, megosztottam Facebookon a tegnap már oly nyílvánvaló hírt, hogy felvettek." Halihó, én is itt vagyok!"-alapon. 
A kis barikáimat felvették a Vasváriba, és valamiért őszintén tudok nekik örülni. Eleinte mégis féltem attól, hogy nagyon rosszul fog esni. 
Most viszont a leendő osztálytársammal beszélgetek, aki nagyon fel tud spanolni ilyen ügyileg. Már tárgyaljuk nagyban a verébtáborkát, és már a jelentkezést is feladtuk rá. 
Tiszta érzemehurrikán van most bennem.Mert most már megint Kölcsey párti lettem. 
Mondjuk az ős érzés az nem változik. Mélyen, legbelül tisztán tudom hogy a Kölcsey számomra az ideális hely. Ellenben aztán ott van a biztonság, ami abból adódik, hogy a mostani barátaimmal járhatnék egy osztályba a Vasváriban. És amikor jobban átgondolok mindent, hamar rá lehet jönni arra, hogy félek az újrakezdéstől. Nincs annyi önbizalmam, hogy kétségek nélkül kezdhessek neki az új tanévnek. 
De mint tudjuk, az idő mindent begyógyít! ;) 
Bye, Izi.
 

Tovább »

Címkék: , , ,

2012-02-20 19:11:53

Az vagyok, aki vagyok, és te tudod hogy ez a dolog soha nem fog változni..

 Másfél hónap igen hosszú időszak. Az ember személysége, jellemvonásai, világnézete változik, pontosul. Akár pár nap alatt is rengeteg gondoltatot át lehet értékelni, és felül lehet bírálni. Talán nekem is ezt kelett tennem ahhoz, hogy most így tudjak élni. Elég keményen kihatott rám amikor törtem magam a félélv, és a felvételi miatt. Keményen küzdöttem saját magam ellen is, és rájövök hogy felelőtlenül viselkedtem, s megalázóan. Visszagondolva még emlékszem, hogy bizonytalan voltam azzal kapcsolatban hogy visszafogjam e a blogolást. Gondolkoztam azon hogy megéri e magamban tartani a dolgokat. Most, így visszatérve, egyértelmű a válasz. MEGÉRTE! Az hogy kiirom magamból a gondolataimat, egészen megváltoztatott. Hisztis, követelőző, és a saját igazában a végsőkig bízó személy lettem. Egy negatív személy. Egy percig sem engedtem volna abból amit én elgondolok. Fellázadtam, és keményen aláztam a környezetemet. Mindez csupán egy ismeretlen időszak alatt alakult így velem. Fel sem ismertem, csak már akkor amikor megálljt parancsoltam. 
Egyáltalán nem állítom hogy megváltoztam. Mert nem. Egy ember nem tud megváltozni. Nem lehetséges. Csupán átértékelni, és felelőségteljesen viselkedni tud, felnőttesen élni. Ennyit tehet. Talán ezt teszem én is, vagy talán az az időszak volt számomra too much. 
A mostani időszakom elég csendes, de mégis szeretem ezt az időszakot. Itt vagyok már a második félévben, és élvezem. Nyugodtan, elmerülve, belekóstolva élem végig ezt az egészet. A felvételi, ami miatt annyira izgultam, az iskolám átlagához képes nagyon jól sikerült. 72 pontom lett, ami a második legjobb eredmény itt. Megelégedve viszont sosem voltam vele. :). A héten nem vagyok iskolában sem, mert pénteken szóbelizek töriből. 16 tétel van, tehát minden egyes nap négyet tanulok. 
A ballagás, a fotózás is rémesen közeleg. Itt van már ez a megmaradt 3-4 hónap, ebből a tanévből. Hosszas tanácskozás után sikerült kiválasztani egy olyan ruhát, ami teljes mértékben az én ötletem volt. Tehát, ez siker! Holnap megyünk a varróhoz, mert leveszi a méretet. Jó lesz már találkozni a csajokkal, mondjuk igaz hogy még csak egy napot töltöttem iskola nélkül. Egész megnyugtató itthon.:) 
Tündérke, és Etty is komoly szerelmi dologba került. Etty a szokásos. Kiszemelt magának egy fiút, s elvileg titokban akarja tartani, csakhát az neki sosem ment. Így már a fiú is rájött, és védekező mechanizmus szerűen ellenkezik. Tündérke meg a másik véglet. Megismerkedett egy fiúval, és majdnem eljutottak a találkáig. Eddig csak neten beszélgettek. Úgy volt hogy Szombaton találkoznak. Tünc így már hétfőtől be volt zsongva. Láttam rajta mennyire fontos ez az egész, és tényleg, Tényleg remélete hogy ebből egy igazi kapcsolat alakulhat. És igen! Most jön a rész, amikor pofára ejtették. A hét tellt, a fiú nem jeletkezett, Tünc leveleire választ nem adott. Persz ő már állítom beleszerelmesedett a srácba. Etty ráírt a fiúra, és tudatta vele tapintatosan hogy Tünc várta hogy írjon neki, és ő meg nem válaszol egy levelére se. A srác meg nagy mosolygós fejek közeppette megjegyezte hogy hát tudja hogy nem írt vissza. Meg azzal is tisztában van hogy nem beszélték meg a talit. De most tud mit tenni? 
Igen, ezzel a gyökér dumával mentette magát. NEkem már furcsa volt korábban is hogy nem írt neki. MErt ugye aki talizni akar, az ír hogy hol mikor merre. De ő még egy egyszerű sziára sem volt képes válaszolni. Erre Tünc is azt reagálta hogy milyen egy bunkó, és többet nem beszél vele. A srác ma meg írt neki, és persze Tünc szinte repdesett egy sziától. Így beszélni kezdtek. Elmondta neki hogy kicsit szarul esett neki az egész. A fiú meg megint előadta hogy ő szívesen találkozna.. És akkor Tünc elkezd nekem örülni. És én mondom neki hogy ne tegye, mert kihasználja a fiú.. Ő pedig megbocsájt neki, és beszélgetnek meg minden. A fiú utánna megunta, és elment köszönés nélkül. Tünc meg mondja hogy elment, és nem is köszön... Én meg mondm hogy mert egy gyökér. Erre ő: nem az. Na itt akadtam ki, és mondtam el Tüncnek hogy vegye észre mennyire kihasználja a srác. Ő meg mondta hogy de nem tudja elengedni.. És ekkor jöttem rá igazán hogy ő tényleg szereti ezt az értéktelen fiút. Tüncit is sajnálom.. Olyan sok mindenen megy keresztül ebben az időben, hogy legalább egy pasi összejöhetne neki... De ilyen az élet :S
Elég sok a mondanivalóm :D
Visszaolvastam a félévemet, amiket kiirtam magamból. Nem volt sok bejegyzés. Lassan rájöttem hogy már nyűg volt számomra az egész leírás, tehát egyértelműen tanácso volt a legállás. Most pedig már úgy jövök vissza, hogy kedvem van magamról írni. Ez idő alatt a Bonyolult című novellámat fejlesztettem. Nikucinak meg is mutattam, aki várja mindig az új részeket. Talán fel is tárhatnám a többek előtt is. De nem! Erre még nem vagyok képes. Amikor Nikucinak is elmondtam, majdnem kinyírtam magam. :D A történet még nincs kész. Szóval, nem publikus az ismerőseim előtt. Persze nagyon szeretem amikor látom hogy a nézettségmérőm nő, és nő. 
bonyolult.blogter.hu
Vmék nap olvastam az IM-ben egy blogról, ami hasonló volt az én történetemhez, tehát belenéztem. De amilyen abszurd volt az egész... Volt egy lány, és percek alatt összejött a srácokkal. Halok meg gyerekek. Az élet egészen más. Ezért is egyértemű hogy a csajszinak nem volt még komoly kapcsolata. Na jó, nem mintha nekem lett volna már. (Csak megjegyeztem :D) De akkor is. Vannak szakaszok egy járásban. Az első kézfogás, az első hosszabb ölelés, az első puszi, az első hazakísérés, az első csók, az első hosszú nyelves csók, az első tapizás, az első eldurvulás.... stb. Hiszem hogy nem vagyok ennyire hülye, hogy ezeket csak én képzelem valósnak. MErt én úgy érzem, ez a valós, és nem az hogy meglátom a buszon, hazakísér, és megcsókol. Na az mi? Akkor találkozott a szereplőd a sráccal először, mint azt le is írtad. Aztán találkozik a csaj egy másik sráccal, és kétszer együtt tanulnak, utánna meg már csókolóznak, és elhagyja a tegnapi srácot, akivel már JÁRTAK! Ilyen képtelenségeken tudok nagyon nagyon nevetni!! 

Júúj pénteken farsang négytől. Már nagyn várom. Kibaszott party hangulatom volt ma is, tehát nem éri meg kihagyni. Remélem időben odaérek, és a felvételi is sikeres lesz. Annyira szeretném!! Legalább ez siekerüljön! 

Egy idő múlva megint jelentkezem! ;)
Csók!

Tovább »

Címkék: , , ,

2012-01-15 20:36:02

Végkimerülés..

 Tudom hogy itt vagyok a célban, a Finish-ben, de nem bírom.. Elfogyott a kedv, az életerő, elfogyott minden.. Szombaton itt van az ideje annak hogy megírjam a felvételit, ami miatt igen nagyon félek.. Elértem azt a pontot, hogy nincs kedvem tovább folytatni az egészet.. Nincs kedvem s erőm sincs. Szeptember óta bejárok előkészítőre és most, a felvételi hetén értem el odáig, hogy nem akarom tovább csinálni. Pedig kell, és tudom hogy fogok menni...csakhát közeledik a vég. Úgy érzem, nem fog sikerülni a felvételi, és tudom hogy ennyire pesszimista még én sem lehetek. Eddig a félév stresszelt, hogy meglegyen a kitűnőm, ami össze is jött. Most pedig a felvételi az ami ennyire megrémít... Ahogy egyre közeledik, egyre jobban érzem azt hogy mindent el fogok szúrni.. Megértem az egészet, mert mélyen azt érzem, hogy nem minden létező erőmmel taszítom a felvételit, nehogy elrontsam a jövőmet... Remélem sikerül, de egyre jobban félek.. Olyan rémképek vannak előttem, miszerint ott ülök, és ránézek erre meg erre a feladatra, és el sem tudom kezdeni. Majd szétnézek, és látom hogy mindenki tudja, csak én nem.. Ez egy rémkép.. Ez jár az agyamban már napok óta. 
Mégis remélem... remélem hogy sikerülhet, akár nekem is. Küldjetek erőt, kitartást, és egy kis tudás is rám férne.
Egy kétségbeesett pillanatban... csók.

Tovább »

Címkék:

2012-01-01 02:42:37

2012.

 Nem nagy szám, elmúlt ez a Szilveszter is. Amilyen stresszel kezdtem neki, nem volt nagy ügy elhihetitek. Ugyanazt csinálom mint kb. tegnapelőtt. Fekszek az ágyban, ölemben a laptopommal, nyomatom a zenét és ide írok, vagy a BSZ-be. Talán nem lennék ennyire függő, ha normális lenne az életem . De hát kinek az ? Nyújtsa fel a kezét ;) 
Attól még hogy nekem ilyen, semmilyen, lett ez a Szilveszter, kívánok minden jót nektek! Bulit reggelig, alvást délutánig, és a sok jókívánság beteljesedését. 
Visszaolvastam azokat amit egy éve írtam nektek/magamnak. Eléggé fura hogy minden erőmmel azon voltam hogy Szőkének a figyelmét felhívjam magamra. Most kb. már értelmetlenül állok a tény előtt. Már szerencsére nem érzem azt vele kapcsoaltban mint régen. Sokat nem beszélek rólla, szinte senkivel sem beszélem meg hogy mi is van vele kapcsolatban. Úgy érzem újra, hogy egyáltalán nem a súlycsoportom. Persze ha meglátom mosolyognom kell, és öröm fog el amikor köszönünk egymásnak.. ezeket leszámítva eléggé barátként kezelem, remélem. Vagyis ez biztos. Vadászok valami új szerelemre, szóval vigyázzatok velem.! Bár kitudja.. talán még nem is voltam soha szerelmes, és ez egy erős szinpátia volt csupán? Meg nem tudom mondani... 
A vicces megint az, hogy így egy év után is Szőkéről írok. Talán ennyire mély nyomot hagyott bennem? Ez lenne az első igazi szerelmem? Ezekre válaszolni nemtudok.. Talán idővel, én is kapok ezekre választ -magamtól, de addig is vártok, én pedig várok veletek! :)) Sziasztok!

Tovább »

Címkék:

2011-12-31 17:08:19

Cseppet sem boldog..

 Az év utolsó napja.. nagy kaland.. már akinek. Nekem egyáltalán nem az. Sajnos már megint annyira el van kalkulálva ez a k.bszott Szilveszter, hogy az egész nap egy nagy kalap szar. Reggel, mármint délben amikor felkeltem, már alapból nem voltam boldog. Most, ahogy közeledik az este, és mindenki megy a "dolgára" buli, haverok, stb, én megint abban a helyzetbe kerültem hogy családi körbe kényszerülök. Oké, tudom.. ez nem egy tragédia, de akkor is annak érzem 14 évesen. Látom ahogy az osztálytársaim kiirják hogy mennek, meg készülnek.. 
Be kell vallanom azt is hogy lett volna programom, de a barátnőm már megint lemondta, egy abszurd indokkal.. Sohasem fogom megérteni az ilyet.. Kiváncsi lennék arra, ha én is lemondanám őt, hogy mit szólna meg hogy hogyan állna a szája. De ilyenkor szerencsére eszembe jut az a dolog, hogy már csak fél évünk van együtt, utánna elkerülünk egymástól. Oké, ez nem ennyire boldog mint ahogy én most leírom, de mégis.. mégis az. Remélem nem csak elképzelem azt hogy olyan barátnőim lesznek amieneket szeretnék, és hogy újra olyan társasában leszek mint itt, az osztály "krémje" között.. Tudom hogy ezért sokat kell tennem, nekem kéne lépnem. Minden hitemet a gólyatáborba vetem, és reménykedek mivel csak ennyit tehetek ..még. Addig még min. 10 kilót is le szeretnék adni. Úgy érezem, hogy most érzem igazán azt hogy le kell adnom! Muszáj leadnom, de azzal is tisztában vagyok hogy ez nem olyan könnyű dolog, mint ahogy azt Móricka elképzelte.. Tudom, rengeteg minden vár még rám, rengeteg megpróbáltatás és boldog pillanat. Reménykedek.. Ú de utálom a reményt, mert mindig azt suttogja hogy csak mégegyszer.. utoljára. 
Ezektől eltekintve még mindig Boldog Új évet kívánok Mindenkinek aligha 6 óra múltával kezdve. :)) Sziasztok! 
Ui. újévi fogadalom nagyon nincs, csak remény abból a szempontból hogy minden lehetséges vágyamat elérhessem! Hogy sikerüljön... Szorítsatok, és ígérem én is nektek. 

Tovább »

Címkék:

2011-12-16 18:57:33

Téli szünet

 Már megint jó régen jelentkeztem, ezért elnézést kérek, újra. Napközben rengeteg időmet elveszi az iskola, és az előkészítők. Ha viszont lenne is időm begépelni mondanivalómat, vagy nincs hozzá kedvem, vagy erőm. Rengeteg olyan érzés kavarog továbbra is bennem, amit tanácsos kiirni, de ez idő hiányában ugye lehetetlen :S. Nem egyszer fordult már elő velem hogy amikor a buszon ültem, fejben egy egész bejegyzést lezavartam. Mire hazaértem viszont már annyira megnyugtatott a "megfogalmazása", hogy már értelmét vesztette az hogy kiirjam a történéseket. 

Rendíthetetlenül zakatolok a félév, és az írásbeli felvételi felé. Tudom, hogy nagyon nagyon fontos események elé nézek, és ez azért, jóval megbélyegezi a gondolataimat. A félévben is rengeteg reményem van,hisz most már újra az van hogy sikerül e összehozni a kitűnőségemet. Örülnék neki, redkívül. A kémián áll, vagy bukik a dolog. Teljes 2 hetem van arra hogy nekiugorjak, és belekezdjek az új témakörbe, hátha össze tudom hozni..

Az előkészítők alkalmával észrevettem magamon hogy nagyon nehezen kezdeményezek. Nem is értem, hogy hogyan lehetek most ennyire "népszerű" a mostani osztályomban. Én állok a középpontban, én vagyok az aki könnyen befolyásolhatja az eseményeket. Nem értem hogy milyért esik ennyire nehezemre a dolog.. Hisz nem nagy kunszt, ha jobban belegondolok. Közben meg azzal a szarsággal nyugtatom magam, hogy majd a Verébtáborban barátkozok.. Ó jó, majd ha odáig is eljutok egyszer. A fele tagot már amúgy is ismerni fogom, hisz Előkészítőre járnak sokan akit majd felvesznek. Szóval hülye módon bíztatom magat valami olyannal.... ami valjuk be, egyáltalán nem reális. :S

A mai napom szokásosan jól telt, talán még jobban is. Az iskolát a Karácsony hangulata uralta. A szünetekben karácsonyi dallamok csendültek fel, az osztály megőrült, és rengeteget nevettem. Tulajdonképpen én nagyon nagyon szeeretem ezt a kis szar osztályomat :D. Annyira imádnivalóak. Így együtt, a sok szarral, a sok szerencsétlennel. Szeretem ezt a közösséget nagyon. 

Megkezdődött a Téli szünet. Terveim között szerepel az, hogy elkezdek tanulni a töri szóbelire, legalább pár tételt. Nekikezdek a kémiának, átnézek pár fontosabb tantárgyat. Nehéz az, hogy lassan félévzárás, és a semmiről indulhatok, megint. Eléggé faszságnak , és igazságtalanságnak érzem, hisz most megint kezdjek minden előlről ,mikor ezért a félévért is harcoltam rendesen... Persze tudom hogy nincs megállás, senki kedvéért. Ez a RENSZER. 
Remélem leszek annyira tetrekész, és aktív, hogy nem csak abból fognak állni a napjaim hogy délig alvás, utánna gépezés, és aztán délig alvás. Beszéljük a közös mozit is, programokat ide! :D Sokat nem várok ettől a szünettől sem.. Persze abban igazán reménykedek hogy a Karácsonyunk szép, harmónikus, és békés körülmények között fog eltelleni. Az a 3 nap, a 365 napból remélem nem nagy kérés, egy kis felhőtlen boldogságra. PLS!
A Szilveszter kérdés, megint feszengést kellt bennem. Nem is tudom milyért élem meg ennyire rosszul ezt az ünnepet. Talán pár év elmúlásával már nekem is lesz valami fix programom, és nem itthon baszom a rezet ... :S
Bye.

Tovább »

Címkék: , ,

2011-11-18 21:50:55

Hiány... :S

 A mai napon egy versenyen vettem részt, ami országos szintű volt. Helyezésem a 6. lett, ami annyiban ad pluszt, hogy a záróvizsga alól felmentést kapok a tanáromtól. Ma a verseny egész szinvonalas volt, tulajdonképpen nagyon tetszett a dolog. A felépítése az egésznek, és a lebonyolítása. 

A hiányt mégis akkor kezdtem el érezni, amikor megláttam 2 helyes srácot is. Az egyik egy kisegítő volt, a másik pedig fényképészként funkcionált a rendezvényen. Ő annyira aranyos volt. Jó is nézett ki, és tetszett az egész lénye, természete, mivel bocsánatot kért egy bakiáért, ez az amit értékelek még benne. Azt hogy ilyen aranyos. A délután további részében azt vettem észre hogy találkozik a tekintetünk. Eleinte még csak teljesen ártatlanul néztem véletlenül rá, majd amikor már többször is találkozott a pillantásunk, elkezdtem én (is) keresni őt. Később csak félve néztem rá, hisz attól tartottam hogy esetleg azért bámul, mert úgy érzi hogy "ez a csaj folyamatosan bámul. zaklat a szemével" persze remélem ez nem így van :)). Akk bizonyosan nem mosolygott volna. Viszont azt sajnálom hogy amikor elfelé jöttünk, nem köszöntem el tőlle. Az egy elég jelentős gesztus lett vna felé. Amúgy ha zaklatásnak érzett vna, akk biztosan nem mosolygott volna rám. Persze ez a fenemód "nagy" önbizalmam, önértékelésem egészen érthető. Még kapcsolatom nem volt, de mindenképpen szeretnék!!!

A mai napon újra megváltozott bennem valami. Felkelt az az érzés ,amit már nyáron is éreztem, hogy ideje lenne már kiszabadulni ebből a "pisis" környezetből. Új korszakot kezdeni. Felnőni, középiskolába kezdeni, érett, hasonló színvonalú Új barátokat megismerni. Újra érezni kezdtem, hogy mennyire "közönséges" barátaim is vannak nekem. Hogy mennyire maradiak, és gyerekesek. (persze ez nem így van. nem is tudom miért érzem ezt néha :SS...-->hiány)ISmerkedni, kapcsolatba kezdeni, szeretni. Igazán odalenni valakiért, aki egyaránt értem is odavan. Ölelni, puszilni, megfogni a kezét, odabújni. Ez az amire mindennél jobban vágyok, és ami miatt feltámad benne a hiány....... :S
Ami öl, fojt, és egyszer majd gyógyít. Szerelmet találni, érző szívre lelni nemtudok, de remélem egyszer én is fogok! Annyira szeretném ha szeretnének, és ez annyira komolyan emészt fel néha, hogy másra már gondolni sem tudok :S.
"Fáj a lét a létezés, minden könnyebb ébredés.
Fáj a múlt, és fáj a jelen,
Isten tudja mi lesz nélküled velem.."

 

youtu.be/nO0OOa8Qr2Y
http://youtu.be/nO0OOa8Qr2Y

Tovább »

Címkék: ,

2011-09-30 16:10:25

Pályaválasztás

Lassan már egy egész hónapja megkezdődött a 8. évem az iskolában. Eléggé furcsa hogy minden a pályaválasztás körül forog. Rengeteg iskola tart nyílt napot, és előkészítőket. Rengetek iskola, rengeteg képzés, sokféle szak. S van a gyerek, akinek ezek közül kell választani. Egy normális ember még ilyen korban nem igazán szeretne a sorsa felől dönteni, de mégis muszály. 
Eddig 2 nyíltnapon voltam ,és már előkészítőre is járok. Beszámolok röviden ezekről:

 

Szeptember 13. Nyíregyháza, Kölcsey Ferenc Gimnázium
Reggel az első órára még szokás szerint nem lehetett bemenni. A második órán MAGYARRa szerettünk volna bemenni, de mind a 2 magyar órán dugig voltak a termek, ígyhát a kisegítők segítségével egy 11.-es emelt matekra jutottunk :D érdekes volt nagyooon. (egy szót se értettünk belőlle)
Következő órán megint mindenhol tolongás volt. Kiszemelt óránkra szintén nem jutottunk be, szóval ezen az órán maradtunk az udvaron majd bementünk a lány TESIre . Ezután volt a nagy szünet, s az igazgató tartott rövid eligazítást.
Köv. órán megint magyarra szerettünk volna bemenni, de ugyancsak nem volt hely, ígyhát bementünk egy TÖRIre. Szó szerint végigálltuk az órát. Már alig bírtam állni. Aztem a végén hogy ott fogok összeesni, de ezt is túléltem. 
Ezután már jöttünk haza.

Azokról az órákról amikre be tudtam jutni, pozítiv véleményem alakult ki. Kedvesek voltak a tanárok, és szimpatikusak a diákok. Úgy éreztem néha hogy lány fölény uralkodik az iskolában, de szerencsére találkoztam egy-két JÓPASI témával is :D. Az iskolának az aurája is igazán tetszett. Láttam benne fantáziát, és elképzelést a következő 4 évre. 
Du. 5től szülői tájékoztatás volt. Anyukám beiratott az előkészítőkre, s fontos információkat is közöltek vele. Átbeszéltük a dolgokat, és arra jutottunk hogy mindenképp oda szeretnék bejutni. Apukám kicsit nevetett azon hogy 4.7-es a suli átlaga és az osztályokban a kitűnők vannak fölényben. Rákérdezett olyan apás modorban hogy biztos hogy ezt akarom-e, s én olyan átgondolatlan gyermeki akarattal azt feletem hogy tuti :)). Ezután egész este azon rágódtam hogy biztosan megfelelő lesz -e számomra ez a hely. Hívogatónak, csábítónak tűnt a Vasvári Pál Gimnázium is, amit 2.-ként jelölök be a pályaválasztásnál. Hívogatott, a megannyi helyes, szívdöglesztő pasijával, s az ottani pasis környezettel. Fiút Fiút Fiút, ez járt azon az estén az eszemben. Majd ébredés után egy konkrét döntésre értem. Fiúm bárhol lehet, akár a Kölcseyben, vagy a közel lévő Zrinyisek, Vasvárisak közül. Bárki lehet bárhonnan. Ez a döntés most nem a párkapcsolatokról szól hanem a jövőm megalapozásáról. Ezután már megrengethetetlenül hittem abban hogy megállapodásomnak már nincs ellenérzése bennem.
 
Szeptember 19. Hétfő
Ekkor volt az első előkészítős alkalom. Dupla óraszámban, kijelölt napokon 15:00-16:40ig tartanak a dolgok. Hétfőn Magyarra járok, Szerdán törire, Csütörtökön pedig Matekra. 
Az első alkalom úristen de rossz volt. Kicsit összetörten érkeztem haza, s még sírni is kedvem lett volna. Zokogni, sírni, csak sírni egész estén át. Ezt viszont sikeresen elkerültem, s megembereltem magam. A szedai nap már sokkal jobban tellt, megismerkedtem egy lánnyal és elég jól elbeszélgettünk. Kiderült hogy nem messze lakik tőllünk (egy másik városban ), így néha együtt is buszozunk. 
A csütörtök már jobban tellt, voltak kezdeményezések felém,pár szó. Aztán megint hétfő lett, láttam egy régi ismerősömet, de ő nem ismert meg :D. Ezen az órán már nem ültem egyedül. Aki matekon előttem ült lány Sziszivel ültem. Szerdán a töri jó volt, már felkészültem rá, és tök jó érzés volt hogy tudtam a válaszokat. Csütörtökön megismerkedtem mégegy csajszival matekon. A nevére nem emlékszem :D de  aranyos volt. Előttem ült Sziszivel.

Összefoglalva:
Már megszoktam tökre az előkészítőt, és kezdem megszeretni. Kezd hiányozni ha nem megyek meg ilyenek. Remélem a társaságot január 20ig mégjobban megismerhetem! (:


Szeptember 29. Nyíregyháza, Vasvári Pál Gimnázium
Az első órában tájékoztatás volt. Úristen hogy mennyien voltak ott :O :O. De tetszett. :D A legjobb mégis  PASI fronton volt. Akármerre néztem minden irányban találtam legalább egy olyan srácot aki tetszett. Ez pedig kurva jó érzéssel töltött el. Az első órára nem jutottunk be mert mindenhol voltak. Tömörülés volt totálisan. :D. Ígyhát az udvaron beszélgettünk. Megpillantottunk nem is egy helyességet. Sőt még a régi ismerősőmet is láttuk (ide jár. akit minden hétfőn látok) és amikor meglátta Etyt inkább bement, mert nekik múltjuk van :D vicces múltjuk. A lényege annyi hogy Régi ISmerős már nem akar semmiféle kapcsolatot, sőt még látni sem akarja Ettyke drágát. A lánynak meg még mindíg tetszik a srác. :S
(Am már én sajnálni kezdtem Régi Ismerőst. Etty tényleg üldözi... szegényt fiú :S. Én sosem tudnék egy olyan fiúra irogatni aki nem ír vissza :D már soha sem! )
Köv órán bementünk Németre. Háát az kész volt.. Haladó csoporhoz sodródtunk :D közben pedig minket is bevontak a munkába. Be kellett ülni a Vasvárisok közé, és mi is kaptunk feladatlapot. Szerencsére a mellettem ülő lány igazán aranyos volt. A fiú aki a másik odalamon ült, meg nem is voolt csúnya :d :D :D. 
Már csak egy óránk maradt hátra. Bementünk hát Fizikára. Na bazzd Szőke osztályába mentünk :D . Éshát nem csalódtam benne :D ! 

A Vasvári abból a szempontból álmaim szigete hogy annyi pasi van ott aki helyes hogy jézuuus! Lány meg nem mindenhol sok. Szóval eléggé jó. :)) Azt viszont tudom hogy nem nagyon koncentrálnék a tanulásra, mert mindíg a fiúkákon járna az eszem. A suli órán látszott hogy nem annyira kemények, és feszesen mint a Kölcseyben, de ez is egy erős iskola. Persze az átlaga nem olyan magas mint a Kölcseyben. 
Jelentősebb a fiúktól mégis a jövőm, szóval ezért is döntök első választásként a Kölcsey melett.
Erre teszem le a vokson ;)
Remélem bekerülök, és egy jókis osztályom jön össze. Legalább 2 helyes sráccal, és kevés plázababával :D, hogy érvényesülhessek énis xxd. 
Várom már hogy oda járhassak suliba, várom már a középsulis éveim kezdetét, azt hogy túl legyek egy sikeres felvételin, és hogy ezt az évemet is kitűnővel tudjam zárni. Várom már a verébtábort, és az utoló nyári tábort is az itteni barátokkal. Annyira reménykedek ezek sikerességében, hogy a mindent jelentenék nekem, ha azonnal mint varázsütésre valóra vállna. Persze, tudom hogy ez lehetetlen... (:
 

Tovább »

Címkék:

2011-09-18 21:04:21

Új kezdet.

 Mostanában elég sok új kezdet jön létre az életemben. Legyen itt szó a tanévkezdésről, az első jegyekről, az első felmérőkről, az utolsó tanévemről. Mind-mind új, és valaminek a kezdete. 
Holnaptól még valami kezdetét veszi. 15:00 órától az első előkészítői órám lesz a KFG-ben. Kicsit tartok az egésztől, mint minden újtól, és változástól. Ez most kb. 2 az egyben lesz :D. Egymagam leszek akit ismerek, de reménykedem abban hogy hamar befogadnak, és hogy barátkozni akarnak majd velem, ismerkedni. Másrészt ismerem magam, és volt már olyan hogy beléptem egy tancsoportba (szolfézs) és egy addig 3 éve összeszokott csapatba kerültem. Én voltam az akihez senki sem szólt, és énis csak néha beszélgettem velük. Úgy ahogy, túléltem azokat a 45 perceket, és az óra vége igazi felüdülés volt. Nagyon remélem hogy ez most nem így lesz. Remélem hogy nem csak kis lúzerek keresik majd a társaságomat. Jó lenne valakit megismerni, akinek hasonló az érdeklődési köre mint az egyém. Jó lenne vele beszélgetni, tartani a kapcsolatot, együtt lenni az előkészítők során. Tulajdonképp remélem a legjobbakat. 
Suli után még hazajövök, aztán a 13:52-es busszal megyek be. Remélem nem fog sokat késni a busz, és így az előkészítőre sem az utolsó pillanatban fogok betoppanni. Hétfőn-Szerdán-Pénteken lesznek az előkészítők, Magyar-Töri-Matek tantárgyakból. 
Kicsit azért várom is már, de tuti hogy be leszek stresszelve előtte :D Szokásos.

Holnap írunk Németből, remélem sikerülni fog. Úgy utálom ezeket az év eleji felmérőket a Matekom 4 lett, a Törit pedig még nemtom de az ettől csak rosszabb lesz, tudom.. A némettől remélek valami sikerélményt legalább. Am ilyenkor annyira nehezen indul be minden.. Mindíg rosszul kezdem az évet. Szerencsére tudok rajta javítani. Remélem ez most is így fog menni. 

Legyen jó hetetek. Tudom, a hétfők mindíg szarak :D. 
Szerencsére 2 infóval kezdek, szal ez megbocsájtható a hétfőnek. 

Remélem azért a Bonyolult Szerelmet is olvassátok :D. Próbálom fűzni a történetet jobban. Gondolom észrevettétek hogy kicsit kevés benne a leírás, de mondjuk én a való életben is a több párbeszédes könyveket, részeket bírom, de próbálok azért több leírást is beleírni.
Jóéjszakát!
Bye.

Tovább »

Címkék:

2011-09-10 14:11:24

Arról hogy mi van mostanában velem..

 Eltellt az első hét a suliból. Szerencsére egész jól alakul minden. Ety csak tegnap jött iskolába mert beteg volt. Szerencsére hetes voltam pont, s így nem nagyon unatkoztam. Meg amúgy is, mindíg tudtam valakihez csapódni, ha kellett. S ez jó érzés volt, hisz ez is bizonyítja hogy meg tudom állnia helyem "egyedül" is. 6nap alatt azért rengeteg dolog történt velünk, s szegény etty a nap végére már igazán elkedvetlenedett. Még nem tudta felvenni a ritmust, hisz neki ez olyan volt mint az első nap a suliban. PErsze tudom hogy hamar felveszi majd a dolgokat, és bekapcsolódik. MEgtudtam hogy már megint már pályára gondol a továbbtanulásnál.. Német szakra akar menni. Ok, én nem szólok ebbe bele mert nem az én életem.A tanárnő felkészíti azokat akik németre mennek tovább, és mondtam Ettynek hogy szóljunk neki hogy Etty is oda megy, de ő nem akart... nekem meg akk tök8. Csak neki akartam jót.. De azt nem igazán tudom hogy hogy fogja ott megállni a helyét, ha még órán is mindent róllam másol. Már azért kezdem hozzászokatni ahoz, ha csak egy órai feladatról van is mégcsak szó, hogy nem segítek neki, s nem engedem h másoljon. Mivel utolsó évünk már nemis igazán hatna meg ha EMIATT megsértődne, és összevesznénk. Mióta barátok vagyunk, csak az én tudásomból él, és miattam kap jó jegyeket.. NEkem ebből már elegem van. Tudom hogy irigységként hangzik ez az egész meg minden, de ha ez van akk igen, irigy vagyok. IRigy arra, hogy nekem nincs valaki akiről állandóan másolok, és aki segít a felmérőkben, nekem le kell ülnöm és megtanulnom a dolgokat.. míg ő kitudja mit csinál...  Már túlvagyunk 1 felmérőn, de szerencsére a tanár elültetett a közelemből minden segítségkérőt xxd. és így tök jó volt. Nyugodtan, és koncentrálva tudtam odafigyelni a MAtek dogára. Így lenne jó mindíg. 
Anya vmék nap aztmondja hogy tök furcsa lett Etty. Hát mondom veszem észre... Szóval nem arról van szó, hogy én milyen szar barát vagyok, mert nem fogadom el őt olyannak amilyen, csak arról hogy már ő lett tök másmilyen..

Vmék nap később indultam el otthonról mert nem készültem el időben, és gyalogoltam. Szőke meg ott állt a buszmegbe. Amikor még távolabb voltam és észrevettem akkor ő is nézett, amikor pedig közelebb értem akk lesütötte a szemét. Aztán amikor később mentem át az úton és vissza kelett néznem, akkor meg még mindíg bámult.. Na akkor ez most mi? :D de jólesett az biztos ;) 
Tök furcsa hogy eleinte senkinek sem mondtam el hogy ő tetszik nekem. Mosmegmár majdnem mindenkinek :D najó, azért azt nem, de sokat tudnák az igaz. Először csak Ettynek mondtam el, utánna már akik kérdezték azoknak is, de csak félve. Ma meg már ott tartok hogy aki kérdezi, tök biztosan és félelmet nemismerve mondom h Szőke :). Azért azt persze mégsem akarom hogy a fülébe jusson, vagy hogy az egész suli tudjon rólla. Olyanok tudják csak, akikről tudom hogy nem erről pletykálnak majd :).

Teegnap újra felvettem a kapcsolatot Marcival. Vagyis kiraktam ilyen izét hogy küldj üzibe egy számot és kiirm h mit gondolok róllad, és na ő küldöttt : DD. Leírtam hogy sajnos már nem beszélgetünk, meg h sok a közös bennünk, meg h jósrác ő ;). Aztán este rámírt. És mondta h igen sajna már nem beszélgetünk. Én meg írtam h azóta amióta párkapcsolatban vagy. Ő meg azt mondta h higyjem el hogy semmi köze hozzá, őt senki sem befolyásolja :) óóó mondomde cuki. Na jó, nem írtam ezt neki de attól még az xxd. 

ÚÚÚristen el sem hiszem hogy kedden megyek az álomsulimba. Nyílt nap lessz. MEgyünk vagy hányan, de rajtam kívül csak 1 emberről tudok aki tényleg megjelöli a sulit xxd. :D szóóval zsíír. De legalább eltöltünk egy jó napot. MEgismerem a "leeendő" sulimat(Reméleem!! ) 
  MEgismerem az ottani embereket, az ottani légkört, életetl. Remélem legalább annyira tetszeni fog, mint amilyennek elképzeltem. 

Am tudom hogy már megint kezdem azt hogy ritkán jeletkezem. Ez azért van mert kezdenek sűrűsödni a dolgaim. Amikor pedig időm lenne, akkor vagy fáradt, vagy kedvetlen vagyok egy bejegyzéshez. Szóval bocsánat. :)

Marci kérdezett pasifrontról. Hát neki is meséltem Szőkéről, persze név nélkül. Úgy leírva átolvasva, nekem is tök szánalmasnak hatott a helyzet. De persz annyi kimondatlan szó van az esemélyek "alatt", és annyit komplikáció, és mellékes dolog létezik ezügyben hogy én meg tudom érteni magamat :D mégjóhogy.. xxd 

 

Na de legyetek jók életkéék! 
Bye. 

 

Tovább »

Címkék:

2011-09-01 18:33:09

Első nap az új tanévből.

 Reggel tök pozítív érzésekkel baktattam be az iskola kapuján. Megláttam az osztálytársaimat, és annyira jó érzés töltött el. Ott álltunk csajok. Aztán megérkezet Gerci meg Kápi, és mi már velük kezdtünk el beszgetni meg nevetgélni. ÉS akkor a csajok valahogy elkülönültek meg minden.. mondjuk ezzel nem volt sok bajom. Én így szeretem őket. Mi 4en vagyunk a csapatom :). Aztán megkezdődött a tanévnyitó ünnepség. Hallani semmit sem hallottunk belőlle, mert folyamatosan nevettünk meg hülyültünk, meghát amikor nem, akk meg ofő szólongatott minket.... 
Végül nem a szőkéék régi termét kaptuk, s azt se amiről szó lett volna. A fizika terem lett a miénk. Sikeres helyfoglalás, és padfoglalás után elkezdődhetett a 3 osztályfőnöki. A magassarkú elsőre persze totál kikészítette a lábamat, szal a folyosón meg a teremben is harisnyában mászkáltam(cipő nélkül xxd) de olyaan jól esett ezis. Iyen őrült dolog volt :D. Mint amilyen én is vagyok. :P 
Az adminisztrációk után beszélgetésbe kezdtünk, a házirend ismertetése alatt, amire ofő megint kicsit felhúzta magát :D ó na de kit érdekel az a szar? :D
(amúgy tudom hogy fontos hogy tisztában legyünk a renddel, s így a jogainkkal is.)
Lett egy újabb roma osztálytársunk .... Nem is tudom milyért gondolok erre ellenszenvel, de ez van.. Tök csende s még meg minden, de tuti hogy 1 hónap és beindul a többi Romával bandázik már úgyis.. lesznek vele még bajok az tuti :s Mondjuk nem különösebben le van szarva :D
Ma annyira okésan éreztem magam. Így hogy elballagtak a "madamok", és mi vagyunk a 8.osok, olyan jó. Tudom hogy nagyképűség ilyet mondani meg minden, de amikor reggel odamentem az osztálytársaimhoz, és végig néztem rajtuk úgy éreztem hogy jobb vagyok tőllük... Pedig még mindíg ugyanaz vagyok, hisz továbbra sem nőtt még meg a hajam szép hosszúra, s még mindíg nem vagyok egy modell alkat. Akárhogy is, de tetszett ez az érzés. NA meg ma egész nap tombolós érzésem volt :D aaaahnyira jó érzésem volt egész nap.
Hazafelé Tündérkével jöttem, fégkristályoztunk meg minden :). 
Már nem fogok ebédelni a suliban, de sztem ez így jó.
Furcsa hogy ofő semmit sem szólt a nyílt napokról, közben pedig már jövhéttől kezdődik a nyílt napos időszak... Meg is említettem neki, de úgy csinált mint aki nem hallja. Akkjó. Én tudom hogy nekem mikor kell mennem, és akk a többieknek csőcsá. Én szóltam, de akk ennyi. Na jó, tuti hogy még fogok szólni :D

Kicsit fura volt az hogy ennyire azt éreztem hogy nyeregben van a suli. Mármint arra gondolok, hogy mi vagyunk a "főnökök".. tudom hülyeség... :D Dehát csak a végzőősök vagyunk . Ennyi kijáár kéremszépentisztelettel :D! 

Ettyvel ülök mint rendesen. De kicsit fura már megint. Azzal volt el már 2. órától hogy ő beteg... -.-""" . De am csak annyira beteg, hogy semmire. Jó igen, nem tudhatom hogy mi baja van, mert nem érzem azt amit ő. DE már faszom ki van az álbetegségeivel. Meg ha ő azt érzi hoyg beteg, akk elmondja azt 100x, és őt kell sajnálni. Én meg már ezeket fel sem veszem, mert csak kikészít... nehogy már elbassza az első napomat!  És én ott hülyültem Encikével és ő meg odajön hogy ő szerinte lázas. Ó mondom dehogyis.. Próbálj meg ne gondolni rá, hülyülj velünk.. de csak nem érdekelte, és úgy járkált hogy a homlokán volt a keze... Meg nekem tök melegem volt, ő meg még elkérte Tündérke pulcsiját is meg minden hogy ő megfagy. MEg elkezdett rikácsolni hogy nehogy kinyissam az ablakot.. mondom jó... 
Anya kérdezte hogy nem kérdezett e Etty a Sunshine szülinapról.. Mondtam hogy nem, meg elmondtam hogy faszom ki van már vele ilyenkor. De amúgy imádom :D  

Hazaértem am már délre. Tök furcsa volt visszagondolni hogy héjhéj én ma suliban voltam :D
Holnapi napomról annyit hogy Etty nem lesz suliban. Pár perce felhívott, hogy nem jön suliba hnap mert szerinte beteg... mondom ok. de azért mondja hogy majd kérjek már neki könyvet meg jegyzeteljek neki. Tudom ez nem nagy kérés, de most óóh hnap 'egyedül' leszek egész nap. Na jó ez nem igaz, mert én még a tükörképemmel is jót tudok szórakozni :D. Vagyis mindenkivel önmagam vagyok, és így szeretnek, vagy nem kedvelnek. :) 

Van egy Roma csaj az osztályban akit mindenki utál mert tavaly bukott ő is hozzánk.. -.-""(fasz kivan hogy minden ilyen retardált hozzánk bukik..) és tök hülye. Nagy tájszólással beszél, meg azt hiszi hogy ő annyira menő, szép meg mindenki szereti. pedig ez közel sem így van... Magában ül, mert senki sem akar vele ülni.még a romák sem. Meg am tök lopós.. Mármint kér ceruzát vagy tollat, mert neki nincs.. nemhogy tolltartó, még egy darab sincs semmiből.. és elrakja. Ha meg visszakéred akk azt mondja hogy már rég visszaadta. ó mondom.. Velem merné ezt megtenni...addig élne :D mondjuk velem nem mer ilyet. Még kérni sem mer tőllem xxd
NA szóval azt kezdem el mondani rólla hogy egész órán minket bámul. Mondjuk okés hogy mi hülyülünk a legtöbbet, meg mi adjuk az alaphangulatot, a sok baromságunkkal..de akkor is. Azért tök beteges hogy amikor előre nézek, mert a padsorunkban ül az első padban, akk mindíg bámul!!!!:O Ez beteg ez a csaj?? ::O de már tavaly is ezt csinálta... csak akkor meg másik padsorban ült, és direk féloldalasan ült órán, hogy tudjon minket nézni. Bazdki akkor már be is dumáltam neki hogy mi a faszt akar hogy egész órán bámul??? elkezdi: ó semmit. csak unatkozok, és ezért nézlek titeket! :O mondom hogy ez beteg...
Am ma már majdnem megdobtam egy üveggel . de ha továbbra is bámulni fog, én esküszöm előveszem a nembarátkozós énemet! 
Jóéjszakát babák!
Ma még Bk, utánna pedig Aranypart. Utánna jólenne csucsu, de nemhiszem hogy sikerülni fog :D 
Aranypart Ádi <3 Aranypart(ÉdenHotel) Niki <3 
Ők a kedvencek(:


 

Tovább »

Címkék:

2011-08-31 14:04:15

Holnap

 Tulajdonképp el sem tudom hinni hogy holnap már iskola. Annyira új lesz, de mégis megszokott az egész. Az iskola, a tanmenet, az év felépítése és sok sok dolog ugyanaz marad persze. Én mégis úgy vagyok vele hogy kicsattanó örömmel örülök, és készülök a következő napra. :) 
Lassan minden megoldódik, s ezt kezdem észrevenni, szerencsére énis. 
Kb. még ezer dolgom lenne holnapig, de annyira nincs kedvem most takarítani a szobámat, hajatmosni meg stb dolgok. Úgy vagyok vele hogy majd később. .. Viszont mivel tisztában vagyok azzal hogy nállam mit is jelent ez a később, így hamarosan erő veszek magamon és belekezdek a dolgokba. Úgy szeretnék nekiindulni a tanévnek, ahogy elterveztem. Felszabadultan, boldogan, és mindenre készen!

Á a minap eszembe jutott hogy Szőke már nyíregyre fog bejárni suliba. Remélem azért néha még látom... Talán már leminősíthetem végre kedves ismerőssé..remélem hogy így van. Nem szeretnék továbbra is utánna "futni", rá gondolni, s az életemet neki szentelni. Főleg hogy ő erről mit sem tudott/tud.  
Újult erővel szeretnék nekikezdeni a dolgoknak, s belevágni ebbe a tanévbe. Szerelemre, fiúkra, kapcsolatokra, érzelmekre,sikerekre nyitottan. 

Kiderült hogy Szőkéék régi osztálytermét kaptuk meg. De a másik osztályfőnök meg azt mondja hogy ők kapták azt a termet. Nem tom hogy most mi is van akkor... holnap úgyis kiderült. Azt viszont érzem, hogy ha nem Szőkéék volt termét kapjuk, erős csalódást fogok érezni. Na valyon milyért?? :). Kötődés. Tudom hogy még mindíg kötődök ehez a fiúhoz. Azért, egy teljes tanéven át ő volt a "kiszemeltem". Ez nem múlik el napról napra..
Nem mondom hogy sajnos, mert még mindíg rendkívűli egy pasinak tartom :) 

A napokban éreztem a Blogolással kapcsolatban elbizonytalanodást. (lást. előző bejegyzésem) Erre kitérni többet nem fogok, és nem is szeretnék. Lezárom ezt az egész dolgot, kizárom e személyt, és nélküle, átsiklva felette írom tovább az életemet! 
Talán ezzel a dologgal is muszály volt megismerkednem, talán nem, de így lett. Azhiszem néhány ember nem tudja elfogadni hogy egy bejegyzés addig tart, amíg az utolsó írásjel be nem zárja. Nincsenek kérdések, megválaszolatlan gondolatok. Hisz én mindíg csak annyit adok amennyit szeretnék, s annyi mindent írok le, amennyit jónak látok. 
Továbbra is szívesen fogadom a véleményeket, kommenteket, s talán ez a dolog megismertetett azzal hogy ezetúl megpróbáljak még átgondoltabban válaszolni.
Bye.
Mindenkinek jó tanévkezdést! A szülőknek pedig kívánom hogy ebben a tanévben is büszkén tudjanak felnézni gyermekeikre. Tudom, hogy ők is ezt szeretnék. 

Tovább »

Címkék: , ,

2011-08-30 11:04:04

Ellenérzés.

 Szeretnék kitérni erre is, így még a "kezdetekben", hogy ne legyen félreértés semmiképpen!
Az oké hogyha olvastok, és megírjátok a véleményeteket, akár itt a Blogteren, akár az emailomra. Én szívesen fogadom ezeket. Egy szintig. 
Semmiképp sem érzem azt szükségesnek hogy egy bizonyos ember az összes bejegyzésemet értékelje, és elmondja a véleményét. Én nem akarom őt megbántani, mert tényleg köszönöm az elismeréseket meg miegymást. De az baszottul idegesít hogy próbál megfejteni. Én azért vagyok Izabella néven fennt, és nem xy Izabellaként (teljes névre gondolok) mert nem akarom hogy felismerjenek!!! Persze használhattam volna Nick nevet is , de most már mindegy. Nem akarom hogy feltételekbe bonyolódjon, hogy elmondja azt hogy én milyen vagyok, miket érzek, s hogy mit milyért teszek! Az még hagyján, hogy cseppet sincs igaza, mert nem így vannak a dolgok... De közben kissé felhúzza az agyamat.
Amikor megírta az első értékelését, azt megköszöntem, úgy mint a másodikat is. De a harmadik után már elgondolkoztam, hogy mit is akar.... NEkem nincs szükségem arra hogy kinyomozza hogy kivagyok, és megfejtse az életemet. Ez a blog , egy ÉNBLOG/SZEMÉLYES! Persze ez nem azt jeleni hogy nem lehet elolvasni, mert titok, mert akkor milyért nem egy naplóba írok.... Csak azt kérném hogy kíméljen meg attól hogy megpróbálja kinyomozni hogy ki lehetek, s mi zajlik bennem. Mindaddíg amíg elfejeti ezt a hülye szokását, és felhagy a megismerésemmel, örömmel válaszolok neki....!
Újra csak egy idegentként kezeljen! PLS.
A napokban kaptam értékelését a novellámra is. Rengeteg kritikát és változtatást írt. Jólvan oké, megköszöntem. De azt ne várja hogy ezentúl úgy fogom írni ahogyan ő megálmodta.. Mert ezt én álmodtam meg ezt a Bonyolult Szerelmet. Kezdjen bele őis egy ilyenbe és akk azt mondom hogy oké. Mivel én nem látok bele a bejegyzéseibe(mert nincsenek neki....) , így nem tudok rájönni hogy meddig akar elmenni. 
Összefoglalva annyit kérek hogy hagyjon fel azzal hogy kideríti hogy milyen is vagyok valójában. Én azt nagyon jól tudom, és nem vagyok kíváncsi ilyenekre. Tudniiilik még a saját anyámnak sem hagyom hogy boncolgassa a gondolataimat, érzéseimet.. nem hogy neked!  Ha azt akarnám hogy megmondják hogy kivagyok, és milyen legyek akkor minden gondolatomat rázúdítanám az anyámra.. ő ért ehez....
Ui. Remélem észreveszi magát az a bizonyos személy. És most mondom hogy azokra a kérdésekre hogy -Róllam írtál?- nem fogok válszolni! Úgy érzem ennyire diszkrét még maradhatok. Ja és öszinte sajnálatom, ha nem veszed magadat észre..... 

Tovább »

Címkék:

2011-08-29 11:00:15

Iskolakezdés.

 Iskolakezdés.
Van akinek már szerdán megkezdődik, egy évnyitó keretében, a szerencséseknek viszont csütörtökön. Nem is tudom milyért mondom hogy szerencsésebbeknek, hisz azok az igazi mázlisták akiknek csak 5.én kezdődik meg a tanítás. Persze több szempont szerint is lehet ez valakinek jó, vagy rossz, hisz tudjuk hogy nem mindenki vélekedik úgyan úgy. Szerencsére. 
Mindig azt hittem hogy az idő mullásával, majd egyre kevésbé fogom várni azt a bizonyos szeptember 1.-jét. Sajnos, vagy nem sajnos, ez nem így van. Úgy gondoltam hogy jó, oké 8. kezdeténél már csak nem azt fogom mondani hogy úristen de jó, hanem azt hogy nem várom. Viszont ez megint csak nem így van. Most is úgyvagyok vele hogy várom. Talán én sohasem fogom az mondani hogy nem akarom hogy elkezdődjön az iskola?? Meglehet. Hisz nekem szükségem van az iskola intézményére. Szükségem van a társaságra, s a tanulással járó sikerélményekre is. 
Szerintem most járunk ott, évkezdés előtt 2 nappal, hogy még mindenki az utolsó simításokon dolgozik. Évnyitóra megfelelő öltözék, a hiányzó tanszerek pótlása stb. 
Lassacskán megint előtör belőllünk az a bizonyos érzés. Az, amelyiket olyankor érzünk amikor valami "program" veszi hamarosan kezdetét pl. iskola, táborozások, nyári szünet, tanszünetek, osztálykirándulás, nyaralás stb. Szóval az ilyen dolgokra gondolok. Mindenki tudja hogy mire gondolok, én ebben biztos vagyok. Ma reggel is úgy ébredtem hogy már csak 2 nap, és ez tökre hihetetlen. Aztán számba vesszük hogy még mi mindent kell addig elintéznünk, és kétségbeesünk hogy az a valamivel több mint 48 óra hamar el fog repülni... 
Ahoz viszont hogy örömökkel teli évünk, és boldog napjaink lehessenek fontos hogy elintézzünk minden olyan dolgot, amit szeretnénk. 
Kívánok magamnak, és mindenkinek sikerekben gazdag, boldog, örömteli Tanévet! 

Tovább »

Címkék: ,

A blog rövid leírása

A mindennapi életem gondolatai bejegyzésekben. Főblogom.

Rólam

Ebben a Blogban nem csak a személyes mindennapjaimról olvashatsz, hanem a Bonyolult Szerelembe is belevetheted magadat! Jó olvasást :).

Blogroll

Archívum

Kedvenc szerzők

Blogom címkéi



http://rss.izabellablog.blogter.hu/